Ember legyen alapján, aki képes a teljesség igényét szem előtt tartva kiigazodni a 2015 ősze óta húzódó, több milliárd forintos közpénzt felemésztő gödöllői városháza-projekt „kulisszái” között/mögött. Erre mi sem vállalkozunk, azonban időről időre újabb és újabb fejlemények, összefüggések bonyolítják vagy kibogozzák az erősen botrányszagú ügy szövevényes szálait.
A gödöllői képviselőtestület tagjai idén a június 9-én esedékes helyhatósági választás előtti utolsó tanácskozásukon vitatták meg a település előző évi gazdálkodásáról szóló beszámolót. A várost irányító grémium május 15-én 9 igen szavazattal és 4 tartózkodással elfogadta azt a határozati javaslatot, amit Gödöllő 2023. évi zárszámadásával kapcsolatosan a döntés-előkészítők megfogalmaztak.
Az elmúlt esztendőben három olyan személytől kellett végső búcsút vennünk, akik a korábbi években kiérdemelték a Gödöllő Város díszpolgára kitüntető címet. Közülük ketten házaspárként éltek településünkön. Pécsi Ildikó Kossuth- és Jászai Mari díjas színművésznőről és férjéről, Szűcs Lajos olimpiai bajnok (1968 Mexikóváros), olimpiai ezüstérmes (1972 München) labdarúgóról van szó.
Ildikó és Lajos egyaránt 70. születésnapjuk évében vehették át a város legrangosabb kitüntetését: az önkormányzat 2010-ben és 2013-ban ismerte el kimagasló tevékenységüket. Fél éven belül bekövetkezett haláluk – Lajos 2020. július 12-én, Ildikó december 5-én hunyt el – megrendítő volt, nem csak Gödöllőn, országszerte is sokan érezték a fájó veszteséget.
Május 21-én, Pécsi Ildikó 81 évvel ezelőtti születésének napján kiállítás nyílt a Művészetek Háza konferenciatermében Keleti Éva fotóművész azon alkotásaiból, amiket ő készített az ismert és elismert színművésznőről. Egy nappal később hivatalosan is átadták/felavatták a Szűcs Lajosról elnevezett Táncsics Mihály úti sportcentrum nemrégiben elkészült öltözőépületét, ahol kiállítással gondoltak vissza a névadóra, és egykori ereklyéi közül néhány itt őrzi majd a jövőben a Bajnok emlékét.
Mindent egybevetve, nemes gesztust gyakoroltak az emlékezések szervezői, ám azon érdemes lenne elgondolkodni, hogy a gödöllői labdarúgásért – Szűcs Lajoson kívül – többen is sokat tettek az elmúlt években/évtizedekben. Talán ők is megérdemelnének egy tablót vagy emléktáblát a modern öltözőfolyosón…